Adója 1%-val támogassa ön is A Magyarországi Református Egyház társadalmi szolgálatát!

Zugló református szíve

A hívő reformátusok a 19. század közepétől kezdve jelentős szerepet játszanak a főváros lelki, szellemi és – nem utolsó sorban – szociális életében: a Bethesda-kórház erőterében 150 éve virágzik a hitből végzett szeretetszolgálat. 

Kórház krisztusi szeretetből

Az ország reformkori fejlődésében szerepet játszottak a Pest-Budán ekkor megtelepedő nyugat-európai – svájci, osztrák, német és angolszász – protestánsok is, az ő pásztorolásukra jött létre Pesten a skót misszió és a németajkú gyülekezet. Az Ige hirdetése mellett mindkét hívő közösség aktív szerepet vállalt az oktatásban és szociális feladatokban is. A pesti németajkú reformátusok előbb kórházat hoztak létre a gyorsan fejlődő főváros szegényeinek, templomot csak később építettek. Nevét a jeruzsálemi gyógyító forrásról (Bethesda) kapta, mert az alapítók – köztük Theodor Biberauer vasútépítő mérnök – a segítségnyújtáson és a gyógyításon keresztül is az evangéliumot szerették volna hirdetni.

Az ápolást kezdetben német nyelvterületről érkezett diakonissza nővérekre bízták. Nyugat-Európában ebben a korban terjedt el a protestáns diakóniának (szeretetszolgálatnak) az a formája, hogy a Krisztus szolgálatára hivatásszerűen vállalkozó nők lakóközösségekben, anyaházakban éltek, tanultak és végeztek valamilyen szolgálatot. Többek között a betegápolásban is jeleskedtek: már a baktériumok felfedezése előtt ügyeltek a rendkívüli tisztaságra, nem csak inni adtak vagy a sebeit kötözték át a betegnek, hanem vigaszt próbáltak nyújtani neki, személyre szabott lelkigondozást végeztek.

A városligeti üdülőövezet villatulajdonosai kezdetben nem örültek a szomszédságukba költözött szegények kórházának, de a fővárosnak szüksége volt az intézményre. A Bethesda kórházi és ambuláns ellátást nyújtott,

a szegénységi bizonyítványt fontosabbnak tartották a beteg felekezeti hovatartozásánál.

Az egyházi intézmény fenntartását széles összefogás tette lehetővé: vármegyék és városok ágyalapítványaikon keresztül támogatták a legszegényebbek gyógyítását. 1891-ben új szárnyat is kapott az épület.

A 20 század elején indult el a magyar sajátosságokra szabott diakonisszaképzés: Biberauer Richárd, Theodor fia, a Bethesda lelkésze 1903-ban létrehozta az első magyar diakonissza közösséget, amely 1909-ben megvette a kórházat a németajkú egyházközségtől. Richárd egész életét ennek a szolgálatnak szentelte, munkáját gyermekei folytatták, akik 1941-ben Bodokyra magyarosították vezetéknevüket.

„Jutalmam, hogy tehetem”

Nem sok egyesület volt, amelyik az egészségügy terén ilyen (és ennyire szerteágazó) munkát végzett volna. Modernizálták a kórházat, megszervezték a személyzet rendszeres szakmai oktatását és elmozdultak a szanatóriumi kezelés felé (annak bevételéből fedezték a szegények gyógyítását). 1914-ben megvásárolták a Bethesdával szomszédos villát, melybe a diakonisszák egy része és a lelkész családja költözött. A ’20-as években a villa mellé két új épületet húztak fel: az egyikben a testvérek számára alakítottak ki szobákat, a másikban közösségi helyiségek kaptak helyet, pincéjében pedig a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt. működött.

De mindeközben a lelkiségre is odafigyeltek.

„A diakónia nem más, mint azok a jó cselekedetek, melyek igaz hitből, Isten törvénye szerint, az Ő dicsőségére történnek”

– vallotta Biberauer Richárd. Az anyaház az a református keresztyén életközösség volt, amelyet a diakonisszák és a vezetőség imádkozó élettel, bizonyságtételekkel, egymás segítésével, valamint az Isten országa építésére vállalt közös és szervezett munkával valósított meg.

A testvérek nemcsak betegápolással foglalkoztak, szolgáltak gyülekezetekben, tanyamisszióban. Pestújhelyen gyülekezetet és árvaházat hoztak létre, további árvaházakat működtettek a fővárosban és vidéken. Tanfolyamokat szerveztek lányoknak, asszonyoknak, az első világháború alatt élelemmel, ruhával segítették a környékbelieket, a második világháború idején menedéket nyújtottak az üldözötteknek, a zsidók mentéséből is kivették a részüket. A mai szociális munkások előképei, akik neveléshez, ápolónői, gazdasági feladatokhoz is értettek. Ugyanakkor feltétlen odaadásuk s jelmondatuk – „jutalmam, hogy tehetem” – mutatja, hogy többek voltak annál is.

Áldás az üldöztetésben

A kommunista hatalomátvételt követően, 1951-ben feloszlatták az egyletet, a kórház 1953-ban állami kézbe vándorolt, a ’60-as években gyermekkórházzá alakították, s felvette Apáthy István nevét.

A szomszédos telken, a Filadelfia-házakban ezidőben egyrészt az egykori diakonisszák laktak, akik az egyházban vagy Budapest különböző kórházaiban kaptak állást – kapkodtak utánuk szakképzettségük és elkötelezettségük miatt –, másrészt a kommunista érában „számkivetett” egyházi személyiségek. Rajtuk kívül mások is voltak, akiknek nyugdíjazásuk után nem volt hová költözniük: számukra jelentett megoldást a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon.

Karácsonyi adományok gyűlnek a Schweitzer-otthonban

A '70-es években egyedülálló összefogásból – külföldi támogatással és hazai gyülekezetek adakozásából – felépült a diakonisszák kertjében a száz fő befogadására alkalmas idősotthon. Az évtizedek alatt nőtt Schweitzer lakóinak létszáma, kibővült a beköltözők és a szolgálók köre, de meg tudta őrizni megalapozott lelkiségét. Az idő múlása és a törvényi változások miatt egyre több a szellemileg és fizikailag súlyos állapotú lakójuk, akik komoly ellátásra szorulnak.

A szeretetszolgálatot a kórházban és a református egyházban a diakonisszák helyett ma már mások, más formában végzik, de ugyanazzal a lelkiséggel. 

„Aki itt dolgozik, nem könnyű szolgálatot végez, csak elhivatottságból, szeretetből lehet ezt csinálni”– véli Beszterczey András, az intézmény jelenlegi vezetője.

Fordul a történelem kereke 

A Bethesda 1992-es újraindításának Dizseri Tamás gyermekorvos, érdi református presbiter volt a motorja, aki sokat tett az országos gyermekellátó-rendszer javításáért is. Elképzelése megegyezett az alapítók céljaival: az evangélium hirdetése a gyógyításban, a szeretetszolgálaton keresztül. Hihetetlen lelkesedéssel és odaadással végezte szolgálatát, akár a diakonisszák, ő is életét szentelte annak, hogy szolgáljon, 2003 januárjában váratlanul meghalt. Építő munkáját Velkey György, korábbi orvos-igazgató viszi tovább.

Olvassák el Bodó Tímea gyerekneurológussal készült interjúnkat is!

Dizseri Tamás arra törekedett, hogy egy gyógyító közösség alakuljon a hívő és az egyházhoz nem kötődő dolgozókból, mely a beteget előtérbe helyezve tud együttműködni, mint az a négy férfi, akik az evangélista beszámolója szerint a tetőn keresztül Jézus elé segítették béna barátjukat. A belső építkezés eszközei az úgynevezett Bethesda-konferenciák. Évente kétszer 40-45 dolgozó elvonul néhány napra, hogy egymást jobban megismerjék, közös ügyeikről beszélgessenek, valamilyen témában elmélyedjenek, lelkileg, szakmailag gazdagodjanak – így épül az együtt szolgáló közösség.

A 160-as ágyszámmal és 325 dolgozóval működő kórház égésszebészeti osztálya országos hatókörrel működik, de az intenzív osztálya, a neurológiája és a rehabilitációs osztálya is kiemelkedő munkát végez. Amellett, hogy minden területen igyekeznek a maximumot nyújtani, próbálnak új, elhanyagolt területeket felvállalni, így a korai fejlesztést, a figyelemzavaros gyerekek ellátását, a szoptatási tanácsadást, a pszichoszomatikus betegségek gyógyítását. A gyakorlatilag romos állapotban visszakapott kórházban az elmúlt 25 évben az összes osztályt felújították, többszintes laboratóriumot is építettek, a következő években pedig tovább bővítenék – többek között az országban egyedülálló szülészeti osztállyal – az intézményt. 

Nyitott kapuk

Az egykori anyaház is újra benépesült, a főépületben 2013-ban a Bethesda és a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény közös korai fejlesztő részlege kapott helyet, a mellékszárnyban pedig irodákat, orvosi öltözőket és ideiglenes szálláshelyet, úgynevezett Anyák házát alakítottak ki, hogy a szülők folyamatosan az intenzíven vagy az égéssebészeti osztályon fekvő beteg gyermekük közelében lehessenek.

Mindez nem valósulhatott volna meg a fenntartó támogatása, pályázati források, a kórház mai napig élő nyugat-európai (főként svájci, német és holland) kapcsolatai, a gyülekezetek perselyadományai, a magánszemélyek és cégek felajánlásai, valamint a személyijövedelem-adó felajánlott egy százaléka nélkül.

„Nagyon sokat jelent nekünk, hogy egy nagy közösség mögöttünk áll, imában hordozzák és anyagilag is támogatják a munkánkat”

– mondja Bencze János diakóniai igazgató, aki egyben a Bethesda-alapítvány ügyeit is intézi.

A Sylvester-ház sem áll üresen, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodája költözött ide, mely összefogja az református diakóniai intézményeket, ösztönzi és segíti az egyház szerteágazó szeretetszolgálati munkáját. A diakonisszák lelkiségétől átitatott falak között működik a támogató szolgálatok központja, egy fogyatékosokat segítő nappali foglalkoztató, a Szeretetszolgálati Iroda felnőttképzési intézménye és 2006 óta a szerteágazó tevékenységet végző, fejlesztésekkel és segélyezéssel foglalkozó Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány is, készen arra, hogy a Krisztustól tanult módon, szeretettel forduljon mások felé.

Feke György
Fotó: Vargosz, Pályi Zsófia, Hirling Bálint
Forrás: reformatus.hu

Szeretne segíteni másoknak, de nem tudja, mit adhatna?
A mosolyát. A figyelmét. Az ölelését. A tudását. Az idejét. A szavait. A szeretetét. A munkáját... vagy épp adója egy százalékát. Kérjük, támogassa Ön is a Magyarországi Református Egyház társadalmi szolgálatát! 0066 Több, mint egy szám!
Bethesda Kórház Alapítvány adószáma: 180 425 39-1-42
A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány adószáma: 18196913-1-42

Miért jó adakozni?

Történetek, interjúk, hírek

Éjfélig lehet beadni a személyijövedelemadó-bevallást

Elolvasom

Szolgáló sokszínűség

Elolvasom

Esélyt adó tanya

Elolvasom

Rendkívüli nyitvatartás a NAV-nál az szja-bevallás miatt

Elolvasom

A parkettacsiszolás is lehet adakozás

Elolvasom

Tanulni egymástól

Elolvasom

Több, mint játék

Elolvasom

Zugló református szíve

Elolvasom

Szolgáló sokszínűség