Mivel foglalkozol a hétköznapok során?

Közgazdász vagyok és egy gyógyszer-nagykereskedésben dolgozom, ahol elemzéseket készítek. Bő kilenc éve végeztem az egyetemen, a mostani munkahelyemen pedig már két éve dolgozom.

Hogy találkoztál az önkéntességgel?

A két évvel ezelőtti Szeretethíd (Kárát-medencei önkéntes napok) alkalmával ismerkedtem meg közelebbről az önkéntességgel. A gyülekezeti házicsoportommal jelentkeztünk szervezett teajáratra, ahol hajléktalanoknak segítettünk. Az egész esemény olyan pozitív nyomot hagyott bennünk, hogy akkor ott eldöntöttük, hogy a jövőben is szeretnénk segíteni, mégpedig rendszeresen.  Tartalmasan szerettük volna eltölteni a szabadidőnket és közben olyat tenni, amivel másoknak is segíthetünk, miközben tartalmat is közvetítünk.

Milyen területeken önkénteskedtél azt követően?

A Szeretethíd után beszéltem egy diakónussal, aki a teajáratokat szervezte és rajta keresztül szerveződtek újabb alkalmak, melyekbe egyre inkább belekapcsolódtam. Majd pár hónap után átvettem tőle a teajáratok szervezését. Ezt hosszú időn keresztül folyamatosan csináltuk, többnyire heti rendszerességgel foglalkoztunk a hajléktalanokkal, létrejött egy önkéntes csoport és közben egyre többen csatlakoztak hozzánk. Azt vettem észre, hogy folyamatosan bővülünk, és már nem én hívom a segítő fiatalokat, hanem ők egymást. Emellett részt vettünk óvodai játékok festésében a 72 óra keretein belül; a Csillagponton és más helyszíneken is többen önkénteskedtünk. Úgy éreztem, ennek nyomán jó lenne elindítani valamit, ami idővel kinövi magát.

Számodra mit jelent az önkéntesség?

Bizonyos szempontból nem vagyok teljesen elégedett az életemmel, de az önkéntesség segít ráébredni arra, hogy jobban értékeljem azokat a dolgokat, amik körülvesznek. Amikor például a hajléktalanoknak segítettünk, úgy éreztem tudunk nekik reményt adni. Hetente egyszer vittünk nekik teát ennivalót és ruhákat, ami valójában csepp a tengerbe, de mégis, ott éreztem a gondviselés megtestesülését. A rendszerességből kötődés alakult ki, beleláttunk életekbe és sorsokba. Megtapasztaltam, hogy egy mondat, egy igéskártya vagy egy mosoly milyen mértékű változásra képes buzdítani. Minden helyzet, ahol eszközök lehetünk arra, hogy mások életébe pozitív változást hozzunk, képes erősíteni saját hitünket – és azét is, akinek segítünk. Remélem a blognak hála egyre többen tapasztalhatják meg ezt az érzést.

Mesélj a blogról!

Nekem gyerekkori álmom, hogy olyasvalamit indítsak el, ami maradandó lehet, és amivel értéket közvetíthetek mások felé.  Sok motivációs előadást hallgatok, és mindegyik arra világít rá, hogy ha van egy ötleted, akkor vágj bele, kezdd el megvalósítani.  Ebben az esetben ezt úgy szeretném elérni, hogy a saját gondolataim mellett lelkészekkel és mentálhigiéné területén jártas emberekkel is készítek interjúkat, mert nem csak önkénes lehetőség megosztást tervezek, hanem ezeken túl hasznos, segítő és építő gondolatokat is nyújtanék. Remélem, így a fiatalok kicsit könnyebben eligazodhatnak a sokszor nehéz, igazságtalannak tűnő és érzelmektől sokszor mentes világban. Sok közösség van, amely önkéntességgel foglalkozik, de szerintem nem nagyon van olyan hely, ami összegyűjti a szervezetek nyújtotta önkéntes lehetőségeket és emellett motiváló, fejlesztő tartalmat is nyújt az érdeklődőknek.

Mik a terveid ezzel kapcsolatban?

Az a célom, hogy olyan – nemcsak budapesti - intézményekkel, szolgálatokkal és missziókkal is együttműködjek, amelyek a blogom keresztül szeretnék megosztani önkéntes lehetőségeiket.  Emellett az is fontos, hogy az önkéntességet, mint „tevékenységet” még ismertebbé tegyem a fiatalok – és úgy általában az emberek körében. Úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy jó az az irány, ami felé tartunk, túl nagy részét képezi életünknek a virtuális világ és emiatt könnyen lépünk túl emberi kapcsolatainkon. Ezt valószínűleg nem tudom visszafordítani, de akkor is eljuttathatok az olvasókhoz olyan impulzusokat, amik minőségi változást hozhatnak. Lehet utópisztikusnak hat, de a nagy távlati célom, hogy „társadalomnevelő” hatása is legyen a blognak.

Hogy néz majd ki ez a gyakorlatban?

Olyan keresztény tartalmat szeretnék megosztani a blogon, ami értéket közvetít. Emellett jó lenne, ha ez valóban egy interaktív fórum lenne, amin keresztül fejlődhet az olvasó, és ami lassan tényleg mindenkit közelebb vinne az önkéntességez. Úgy képzelem el, hogy az önkéntes események leginkább a facebookon jelennek majd meg, más tartalmak pedig a blogon. Az adott programokhoz pedig mindig megadom annak elérhetőségét, akit kereshetnek az érdeklődők, mert úgy gondolom, hogy az önkéntes szervezetek nem vetélytársai egymásnak, hanem lehetőségek, melyekből szabadon választhatnak a segíteni vágyók. Jelenleg az önkéntes programok egyeztetése folyamatban van, és hamarosan már megjelennek az első lehetőségek.

Milyen a fogadtatás?

Meglepően pozitív. Szinte azonnal kaptam leveleket olvasóktól. Volt, aki segítséget kért vagy lehetőséget ajánlott, és volt, aki leírta személyes tapasztalatát. Meglepődtem azon, hogy ismeretlenül is megmozgatok embereket. Ez lenne a cél a jövőben is.

Hogy érzed magad most, hogy egyre több embert érsz el?

Sokszor elgondolkozom azon az önkéntesség és a templomba járás ellenére is, hogy jól csinálom-e, amit csinálok, jó úton járok-e. Ha Te is felteszed magadnak ezt a kérdést, úgy gondolom elég nehéz megtalálni rá a megfelelő választ. De úgy érzem, látom azt az utat, amit követnem kell, az irány megvan és néhány vargabetű után is mindig visszatalálok rá. A blogom kapcsán azt érzem, hogy elindult valami, megyek a kijelölt úton. Hiszek abban, hogy a nagy gondolatok mögött Isten áll, és aminek működnie kell, az Vele együtt működni is fog. Így egyre több emberhez eljuthat a blogom közvetíteni kívánt üzenete, miszerint önkénteskedni megéri. Önkénteskedj Te is!

Farkas Zsuzsanna

Fotó: Vargosz